Miért nem létezik „ÓVODAI SZÜNET”?
A köznevelési jogszabályok egyértelműen meghatározzák az óvodák működésének rendjét, és ezek alapján fontos tényt kell rögzíteni: óvodai szünet jogi értelemben nem létezik.
A nemzeti köznevelésről szóló törvény szerint az óvodai nevelési év szeptember 1-jétől a következő év augusztus 31-éig tart, vagyis az óvodai ellátás egész évre kiterjed. Ez azt jelenti, hogy az óvoda a nevelési év teljes időtartama alatt köteles ellátást biztosítani a gyermekek számára.
A jogszabályok mindössze egy kivételt ismernek: az óvoda nyári zárva tartását. Ennek időpontjáról és időtartamáról az intézmény fenntartója dönt, ugyanakkor a szülőket erről legkésőbb február 15-éig tájékoztatni kell. Ez a kötelezettség a kiszámíthatóságot és a családok tervezhetőségét szolgálja.
Fontos hangsúlyozni, hogy bár a fenntartó határozza meg az óvoda nyitvatartási rendjét – vagyis azt, hogy munkanapokon hány órától hány óráig tart nyitva az intézmény –, nincs jogköre további óvodai szünetet elrendelni. Ez akkor sem megengedett, ha a döntést működési vagy gazdasági takarékosság indokolná.
Mindezek alapján az óvoda a nevelési év minden munkanapján köteles biztosítani az óvodai szolgáltatást. Kizárólag a hivatalosan meghatározott nyári zárva tartás jelenthet kivételt ez alól, amelynek időpontját a fenntartó előre rögzíti. A nevelési év többi munkanapján az óvodának nyitva kell lennie, és gondoskodnia kell a gyermekek ellátásáról.
A fenntartó kötelessége gondoskodni arról, hogy azok a szülők, akik a zárva tartás idején is igénylik az óvodai ellátást, valós és jogszerű megoldáshoz jussanak. Ennek érdekében a fenntartó jellemzően más, működő óvodával – akár saját fenntartású, akár más településen működő intézménnyel – köt megállapodást az ellátás biztosítására. Ez az úgynevezett helyettesítő óvodai ellátás, amelynek megszervezése nem hárítható át a szülőkre.
Fontos hangsúlyozni, hogy a szülőktől nem várható el, hogy önállóan keressenek ellátást gyermekük számára a zárva tartás idején. A fenntartó felelőssége annak biztosítása, hogy a kijelölt fogadó intézmény alkalmas legyen a gyermekek fogadására, és a szülők időben, egyértelmű tájékoztatást kapjanak az ellátás helyéről és feltételeiről.
A jogszabályok ugyanakkor nem írják elő kifejezetten, hogy a fenntartónak a másik településre történő utazást – például szállítás megszervezésével – kötelezően biztosítania kellene. Ugyanakkor az ellátás tényleges hozzáférhetősége nem válhat ellehetetlenítővé.
Dr. Lakos Roland
jogász